Olvasói vélemény, élménybeszámoló és teszt az új iPhone 5 készülékről!
Hamarosan érkezik az iPhoneHungary mindenre kiterjedő tesztje is az iPhone 5 készülékről, de addig is Aweiti Dominik a mai nap során vette a fáradtságot és elkészített egy rendkívül hosszú, de mégis velős tesztet és egyben felhasználói élményt is az iPhone 5 készülékéről. Dominik közel egy hete használja már a fehér színű változatot, melyről véleményét az alábbiakban olvashatjátok!
Azt előre szeretném bocsátani, hogy ez nem egy szakmai teszt lesz, azokból van elég fent a világhálón, hanem inkább az összbenyomásaimat szeretném kifejezésre juttatni, valamint arra szeretnék reflektálni, hogy milyen mindennapi társ is a kaliforniaiak legújabb telekommunikációs üdvöskéje. A hazai premier napján, azaz 2012. szeptember 28-án tarthattam a kezemben először az iPhone 5-ös készüléket, mivel a T-Mobile-nál még anno az előrendelés első éjjelén leadtam előrendelési szándékomat, ők pedig ígéretükhöz híven azon a gyönyörű, napsütéses pénteken ki is szállították nekem ezt a kis “ékszert”.
Egy hete használom a telefont intenzíven, így kaptam róla egy részletes képet, hogy milyen készüléket is bocsátott áruba Tim Cook és csapata. Magamról röviden annyit mondanék, hogy nagy rajongója vagyok a márkának, azonban néhány szubjektív kijelentéstől eltekintve törekszem az objektivitásra azzal a célkitűzéssel, hogy segítséget nyújtsak azok számára, akik még bizonytalanok a vásárlás döntésének meghozatala felől.
Először a készülék külsejét szeretném jellemezni, s ezzel el is értünk az első szubjektív ponthoz, hiszen a kinézet az ízlés kérdése. Ahogyan Phil Schiller a bemutatón az ékszer szót említette azt követően, hogy a telefon a színpadból egy állványon felemelkedett, úgy én nekem is ez volt az első benyomásom: mintha egy végletekig kidolgozott, a precizitást centralizáló, a luxust formába öntő készülékről lenne szó, melyet korábban egyik másik cég sem tervezett.
Sőt! Nem is mintha, hanem ez tényleg így is van! Az ember kézbe veszi, és eldobja az agyát, egy igazi ízléses és exkluzív műtárgy. Hozzá kell tennem egyébként, hogy fehér készülék birtokában állok, és véleményem szerint tényleg a fehér lett az új fekete, jobban kijön a telefon mérhetetlenül kifinomult és páratlan eleganciája.
Én azt az álláspontot képviselem, hogy az, aki egy fehér iPhone 5-öt kézbe vesz és azt mondja, hogy neki nem tetszik, az vagy egyenesen hazudik, vagy pedig valamilyen egyedülálló ízlése van, de mindenképpen a legtöbb ember tetszését elnyeri már az első kézbevétel alkalmával. A tükörfényesre csiszolt alumínium karima elől-hátul, az alumínium finom tapintása, a hátlap alján és tetején helyet foglaló üvegbetétek mind-mind olyan elemek, melyek egy egyedülálló ékszertárggyá avanzsálják az Apple idei zászlóshajóját.
Ami azonnal elsőre szembetűnik az az, hogy milyen könnyű, ámbár éppen elég súlya van ahhoz, hogy ne egy darab műanyag készülék benyomását keltse. Kellemesen könnyű, de van benne anyag rendesen, pont amennyi kell. Érdekes, mert sokak pont kijelentésem szöges ellentettjét említik, ez megint olyan dolog, amit mindenkinek magának kell megnéznie és megérintenie.
A másik szignifikáns különbséget a telefon vastagságában, akarom mondani vékonyságában leljük. Eszméletlen vékony, nevezetesen 7,6 mm, azonban senki ne tartson attól, hogy ez a használhatóságot rontaná, teljes mértékben rááll az ember keze, igen ergonomikus fogást biztosít használójának. Ha már szóba jött a kényelem, ejtenék néhány szót a megnövelt kijelző egykezes használatáról is: úgy gondolom, hogy a megjelenítő panel méretének növelése már szinte kötelező újítás volt, persze nem azért, mert a konkurencia orbitális kijelzővel szereli a “telefonjait” és az Apple-nek sem szabad kimaradnia ebből a jó mókából, hanem mert értelemszerűen több tartalom megjelenítését teszi lehetővé, élvezetesebb és kényelmesebb így a tartalom fogyasztása.
Engem átlagos méretű tenyérrel áldott meg a Teremtő és így is komfortosan lehet kezelni a 4″-os kijelzőt, bár nyilván ez egy kicsit kényelmesebb művelet volt az elődök esetében, de hát valamit valamiért, ezt így nagyon jól eltalálták véleményem szerint.
Körülbelül ennyit a külsőről, egy elegáns, nemes tárgy, amit jó kézbe venni, amolyan luxus, olyan, mintha egy drága autóban foglalnánk helyet. A bekapcsolást követően elénk tárul a gyönyörű kijelző, amely rögtön feltűnően nagyobb, és immáron 5 sorban tárja elénk az iOS ikonvilágát, amik valóban olyan jól mutatnak, hogy meg akarja nyalni őket az ember, ahogyan a jó öreg Steve mondta…
Az első használatkor azonnal azt tapasztaljuk, amit oly sok tesztben lehet olvasni: villámgyors. Semmit nem gondolkodik, mindent olyan gyors sebességgel és magabiztossággal tesz az iPhone 5, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Működik, ahogyan az a nagy könyvben meg van írva. Kész, itt nincs mese! Mivel használom az iCloud felhőszolgáltatását, ezért a korábbi iPhone 4-esemen található tartalmakat töltötte le a rendszer, volt belőlük eléggé sok, de mindent megtett pikk-pakk egy minimális kis melegedés kíséretében, ami ilyenkor elfogadható is.
A megújult képarány miatt még messze nem az összes korábban használatos alkalmazásom élvezhető a teljes kijelzőn, e teszt megírásának időpontjában mindössze néhány volt a 4″-hoz igazítva, de gondolom gőzerővel átírják majd őket a fejlesztők, így ez abszolút nem gond, azt a kis átállási időt pedig addig is ki kell bírni, de úgy gondolom, hogy megéri! Ennyit a programokról, most a készülék képalkotásáról szeretnék ejteni egy pár szót.
A kamera maradt 8MP-es mint a 4S-ben, elvileg valamelyest csiszoltak a kamerán és így sötétben is jó kis felvételek készítését támogatja a 6. generációs iPhone. Az igazán komoly mérnöki bravúrt a kisebb helyre való 5 tagú lencséből álló képalkotó rendszer integrálása jelenhette a hardvermérnökök számára. Ahogyan fentebb említettem, én iPhone 4-ről váltottam az iPhone 5-ös készülékre, s hozzá képest egyértelműen jóval szebb képeket rögzít, nem is beszélve a videózási lehetőségekről, ott nagyon markáns a differencia: szebb, telítettebb képeket és videókat rögzít, és akkor nem is beszéltem még a szoftveres képstabilizációs rendszerről, ami eszméletlen hatékonysággal végzi a rászabott feladatot. Szinte nem lehet remegős mozgóképet felvenni!
Az exponálás sebessége is lenyűgöző, pattog ez itt kérem szépen rendesen! Nyilván komoly méréseket nem végeztem, egyszerűen használom az új kamerát, szép képeket csinál és kész, de nyilván nem ezzel fogjuk kenterbe vágni a profi fotósok fényképezőgépét, de mindenképpen ámulatba ejtő, hogy ilyen parányi helyre egy mobilos szinten nagyon jó hardvert tudtak bezsúfolni, taps a srácoknak!
Ezt követően rátérnék rögtön egy másik igen érdekes képességére a készüléknek, melyben ezidáig elődje élvezhetett kizárólagosságot, azonban nyilván az új telefon is megkapta, ez pedig nem más, mint a Siri! Én a német nyelvért rajongom, ezért rögtön németül tettem próbára Siri-t.
Itthoni WiFi hálózaton probáltam ki az Apple hangalapú asszisztensét: gyorsan működött, nagyon jól megértette azokat az utasításokat, amelyeket mondtam neki. Persze nem volt könnyű hozzárendelnem a Vater (apa), Mutter (anya), Bruder (fiú testvér) szavakhoz a névjegyzékemben található neveket, hiszen azok nem német szavak, de egy kis csalafintasággal ezt is sikerült kiviteleznem. Ha minél többet beszélünk Siri-hez, annál jobban érti meg beszédünket, hiszen annál jobban hozzá is szokik hangunkhoz, akcentusunkhoz. Magyarországhoz annyira ért Siri, mint a dinnyetermelő Pista bácsi az űrkutatáshoz, hiába kértem, hogy ajánljon ezt-azt az országból, nem tudott eleget tenni kérésemnek.
Egyelőre idehaza még nem annyira hasznos ez a rendszer, mint külföldön, de változnak az idők és minden bizonnyal belátható időn belül megtanul magyarul is. Viszont aki itthon él, beszél idegen nyelvet és ismerősei is idegen nyelvtudás birtokában állnak, akkor ilyen esetben roppant hasznos lehet az autóban ülve, minden veszélyes ügyeskedés nélkül is üzenetet küldeni a másiknak, én már kipróbáltam élesben, és hihetetlenül jó! Szóval nem csak egy újabb mókás kis “van benne ez is” című dologról van szó, hanem egy olyan asszisztensről, aminek van szerves gyakorlati haszna is, mindenképpen van benne rengeteg potenciál, remélem komolyan veszik Cupertinoban a Siri-t, és egyre jobb lesz, bár már most is nagyon felhasználóbarát!
Egy másik újítás az az új hangszoró, ami sokkal erőteljesebb, mint a korábbi verziójú iPhone-okban helyet foglaló alkatrész, ahogyan szokás mondani: van benne kakaó rendesen! Ha már a muzsika került szóba, muszáj megemlítenem, hogy a 3 éves tervezést igénybe vett új fülhallgató valóban sokkal tisztább, erőteljesebb és minőségibb hangzásvilággal kényeztetik dobhártyánkat. Alá tudom támasztani én is, amit már oly sok helyről lehetett hallani: egyszerűen sokkal magasabb színvonalat képvisel elődjénél, nem is beszélve arról, hogy szebb is szerintem. Ezt már az első impressziónk is igazolja, hiszen egy igazán ízléses kis dobozkában bocsátja az Apple vásárlóközönsége rendelkezésére.
Direkt ki is próbáltam, hogy hogyan viselkedik az EarPods elnevezésnek örvendő új fülhallgató akkor, hogyha futunk, vagy valamilyen fizikai aktivitást végzünk: korrekt és elvárható módon bent marad hallójáratunkban. Nyilván nem volt könnyű dolga a tervező csapatnak, hiszen ahogyan a dizájnguru, Jony Ive a kis promóciós videóban is elmondja: egy olyan feladattal ért fel az új füles fejlesztése, mintha egy olyan lábbelit kellett volna megtervezniük, hogy az mindenki lábara tökéletesen illeszkedjen. Nyilván ez lehetetlen, de lényeg az, hogy valamit nagyon eltaláltak, szebb és jobb lett, ez a lényeg, punktum!
Ha már itt a telefonhoz mellékelt új fülest vettem górcső alá, meg kell említenem az új Lightning csatlakozót is. Esztétikus volt az előző is. Ezidáig. Azzal, hogy megjelent az új, egy elavult kábellé varázsolja a régit: az új kábel igazán jól sikerült, főképpen, hogy ez által már egy jóval kisebb nyílás tátong iPhone-unk alján. Majdnem megegyezik a Mini USB méretével az új csatlakozó, mégis kicsit különcködött az Apple, és ők egy saját szabványt készítettek.
Igen, tudom, sokan megköveznek ezért, mert vehetnek drágán átalakítót most a készülékükhöz, de többek között pont az ilyen kis különcködés miatt (is) szerethető az almás óriáscég, ez is hozzájárul egyediségükhöz, aztán persze mindenki maga dönti el, hogy ezt a perverzióját tolerálja-e a cégnek, vagy sem. Az iOS 6 újdonságai megint olyan dolgok, amelyeket szerintem a legtöbb olvasó már álmából felkeltve is kívülről fúj, így nem venném ezeket sorra, tessék csak felmenni az Apple lapjára és meglesni, hogy milyen újításokat kapunk, azonban egy-két, számomra igen hasznosat, melyeket magam is említésre méltónak tartok, leírok.
Ilyen többek között a “Ne zavarjanak” funkció. Suliban ülök, fogom, aktiválom és megkapok ugyan minden üzenetet, értesítőt, bejövő hívást, de mégsem jelez, vibrál, rezeg. De gyakran használom délutáni szundikálás alkalmával is, itt ugye be tudom állítani, hogy azért mégis kinek a hívását fogadja a telefon (ha van erre igényem egyáltalán), vagy ha valaki egy meghatározott időn belül már többször keres, akkor azt szintén jelzi a telefon, így nem tudunk semmi életbe vágót elmulasztani.
A másik újítás, amiről szót ejtenék, az a teljes képernyős böngészés fektetett módban. Nyilván nem egy innovatív, soha nem látott funkcióval gazdagodtunk, de mégis hasznos, nem takar ki semmit a felső-alsó sáv. Apropó böngésző: villámgyors, szélsebes, meg minden jó! Rendkívül élvezetes hasítani vele a világhálón. Na most van itt nekünk még valami, amit Apple Maps-nek nevezünk. Ez aztán kapott hideget-meleget a népektől… Egyrészt baromi jó, mert az A6-os chippel kifogástalan sebességgel operál a program, nem elhanyagolható az alkalmazás esztétikai értéke sem, tényleg nagyon szépre sikeredett! Viszont a külsőt beárnyékolja a jelenleg még sok-sok hiányosság, amivel küzd a Maps.
Ez is olyan dolog, amit 2 oldalról lehet megközelíteni: minden, ami az elején tart, nem lehet kiforrott, ezért mást használ az ember addig. Ezt mondja az, aki tolerálja ezt, viszont érthető álláspontot képviselnek azok is, akik kijelentik, hogy már pedig bizony a cég várhatott volna még egy kicsit, amíg ez az egész komolyabb nem lesz.
Hát nem így történt. Ez olyan, mint a félig üres pohár története, amire az optimista azt mondja, hogy félig tele van, a pesszimista meg azt, hogy félig üres. Én eddig is, és ezután is Navigon-t fogom használni, amit a T-Mobile ügyfelei ingyen és bérmentve letölthetnek az App Store-ból, így nem nagy szívfájdalom számomra az Alma Térkép. Majd használom akkor, ha már (nagyon) megbízható lesz.
Viszont egy dolgot érdemes lehet leszögezni: turn-by-turn navigációra eléggé jól használható, már kipróbáltam és biztonságban elvitt a célállomásomra, de még kell várni, hogy jó legyen. Sokan hisztiznek, hogy jajj idén itt a mapsgate, stb… nem sipákolni, hanem mérlegelni kell: tudom tolerálni ezt és beszerzek másik programot, vagy nem, nem tudom elnézni ezt és nem veszek iPhone 5-öt, vagy nem frissítek iOS 6-ra régebbi eszközről, ezt mindenkinek át kell gondolnia, de azért had tanácsoljak valamit: nehogy ez tántorítson el bárkit is az új telefon vásárlásától.
Egy kicsit az akkumulátorról: egy egész napot simán kibír a telefon, azt hiszem hogy egy ilyen tudású készüléknél ez az a szint, ami elvárható manapság, és amin nem is teljesít egyik másik hasonló csúcs telefon sem túl. Intenzív használat mellett (telefonálás, 3G-s vagy Wifi-s netkapcsolat, letöltések, telepítések, videók megtekintése, stb…) is maradt még este 9-re 25%-om. Ez van egyelőre, és ez így is fog maradni egy darabig, amíg nem jön meg az áttörés, ami a hordozható eszközök energiaellátását illeti.
Most pedig jöjjön leírásom befejező része. Az iPhone eddig is szép volt, most azonban még szebb lett. Gyors volt, gyorsabb lett. Kívül-belül etalon volt, továbbra is az marad. Egy olyan eszköz ismét, amihez továbbra is a felső szegmensben pöffeszkedő telefonokat fogják mérni.
Egy igazi mindennapi, nélkülözhetetlen társ az ipari formatervezés csúcsának megfűszerezésével! Sokan eget-rengető innovációra számítottak, azt gondolták, hogy olyat mutat az Apple, amitől eláll szemünk-szánk. Én bevallom nem képeztem ezen – a valóságtól igencsak elrugaszkodott – felhasználók csoportját. Azért írom ezt, mert 2012-t írunk. Már majdnem minden technológia adott, komoly újításokat egy darabig biztosan nem fogunk kapni, tudniillik kis túlzással nincs is mi újat kitalálni, inkább a jelenlegieknek a fejlesztgetése, csiszolgatása tölt be központi szerepet. Magától értetődően nem lehet olyan forradalmat készíteni, mint 2007-ben, amikor az okosmobiljaink használhatósága a szánalmas és a kínos határán mozgott.
Talán egy időre alább hagy a vékonyítási tendencia is, hiszen a végtelenségig nem lehet karcsúsítani egy telefont. Persze ettől függetlenül lesz bizony még vékonyabb telekommunikációs eszköz is a zsebünkben. Majd egyszer, ki tudja mikor, csak az már lehet, hogy az ergonomikus használhatóság számlájra kerül fel. Sok jó telefon van manapság már a piacon, hiszen a többiek is gőzerővel dolgoznak, így a gyártóknak egyre nehezebb nagyot robbantaniuk. Jó az iPhone, jó lehet más is.
Viszont megérzésem szerint még mindig bőven az a helyzet, amit ismerőseim körében is mondani szoktam: gurul a Suzuki is, gurul a Mercedes is, csak egy kicsit másképpen. És bizony minőségérzetben, anyaghasználatban le vannak maradva a többiek, mint csiga a kanyarban.
